Svájci születésűként mindig is közel állt hozzám a Chasselas – egy olyan szőlőfajta, amely ott szinte magától értetődő része az asztalnak, itt viszont ritkaságszámba megy. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy itt is szeretném megnézni, mire képes ez a szerény, de kifinomult fajta.

A 2024-es év különösen kedvezett neki: a kiegyensúlyozott időjárás és a szüreti pillanat pontossága tiszta, szép ívű bort eredményezett. Finom fehér virágok, halvány gyümölcsjegyek, és egyfajta csendes elegancia – semmi tolakodó, mégis minden kortyban ott a karakter.

A bor aranyérmet is nyert, ami megerősítette bennünk, hogy érdemes volt hinni benne. Ez a Chasselas nem harsány, de hosszú – akár egy jól megválasztott mondat, amit sokáig viszünk magunkkal.

Egy régi-új történet, amely több ezer évvel ezelőtt kezdődött a Kaukázus lankáin, és ma is ugyanúgy kézzel, türelemmel, bátorsággal készül.

Fehér szőlőből születik, mégis vörösborhoz méltó módon: héjon erjesztve, hagyva, hogy a héj és a lé hosszú napokon, heteken át beszélgessen egymással. Így kapja meg borostyános árnyalatát, telt, fűszeres karakterét és azt a különös, szinte meditatív mélységet, ami elsőre talán szokatlan – de aztán egyszer csak ott marad velünk.

A narancsbor nem akar mindenkinek tetszeni. Inkább olyan, mint egy különc mesélő egy vacsoraasztalnál: meglep, elgondolkodtat, és ha nyitott szívvel hallgatjuk, megosztja velünk egy régi világ titkait.